A nyelvtanár segít az idegen nyelv elsajátításában, de helyettünk a tanulási folyamatot nem végezheti el. Így aztán nem "ússzuk meg" az önálló tanulást – sem akkor, ha a nyelvtanulás számunkra nem okoz problémát, sem pedig, ha tanulási nehézségekbe ütközünk. Ugyanis, ha "szárnyalunk", önállóan is kell bővítenünk, fejlesztenünk nyelvi kompetenciáinkat, minden alkalmat megragadva a célnyelvvel való találkozásra. Ha pedig "botladozunk", a hiányosságok pótlására, az utólagos nyelvi rendszerezésre a tanórán kívül az önálló munka keretében is szükség van – ezt a rendszerező, önértékelő tevékenységet (mit tudok, mit tanultam meg, mit kell még elsajátítanom) manapság a nyelvi naplók hangsúlyozzák a legerősebben.

A szerző által készített nyelvtani segédlet mindkét esetben hasznos lehet. A könyvben a hagyományos, tehát a legtöbb nyelvtanuló által az anyanyelvi nyelvtanórákról is ismert nyelvtani kategóriák mentén tekinti át az angol nyelv rendszerét – a mondatok szintjéig bezárólag. A bőségesen adott példamondatok a szó szerinti, valamint az irodalmi fordítások segítségével lehetővé teszik a magyar anyanyelvű nyelvtanuló számára, hogy a két nyelvet összevesse, és a rendszereik közti különbségeket illetve azonosságokat felismerje.

A nyelvtani magyarázatok közérthetőek, a szerző stílusa közvetlen, szinte a nyelvórák szóbeli magyarázatait foglalja írásba. Haszonnal forgathatja ezt a nyelvtani szabálygyűjteményt minden nyelvvizsgára készülő nyelvtanuló, illetve mindazok, akik valamely hallott, olvasott nyelvi fordulat kapcsán tudatos nyelvhasználóként a "miért" és a "hogyan" kérdésekre keresik a választ.

Lőrincz Ildikó
főiskolai adjunktus
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar